Hossza: 2721 m Vertikális kiterjedése: 181,2 m (-180 m, +1,2 m)
Írásos dokumentáció először 1973-ban a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban jelent meg a barlangról, amit ebben az évben kezdtek el kutatni. A barlangra a kutatók figyelmét 1968-ban Urbanics Ferenc piliscsévi lakos hívta fel, de a benne talált lőszerekből ítélve a háború alatt is ismert volt. 1973-1981 között aktívan bontották. Ebben az időszakban mintegy 15 méter vált ismertté a barlangból, ahonnan nagy mennyiségű kőtörmeléket távolítottak el. 1997-től az ARIADNE Karszt- és Barlangkutató Egyesület kutatja a barlangot. 2002. év elején 1200 óra bontás, valamint 40 m hosszú omladékban kibontott járat után jutottunk be a folytatásba. Ekkor tárult fel a barlang első 300 métere 40 méteres mélységig. A Pilis-hegységben kiemelkedően cseppkőgazdag érintetlen barlangot, mintegy 420 munkaóra ráfordításával a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának a megbízásából 2002 év végén lezártuk. A lezárást követően a barlang omladékos belsőbb részekbe vezető szakasza, a bejárat után mintegy 25 méterrel egy ponton összeomlott. A barlang egészen 2005-ig nem volt járható. Ekkor Egyesületünk egy 8 méter hosszú lejtakna kihajtásával 437 munkaóra alatt biztonságos átjárót nyitott a barlang belsőbb részeibe. A barlang azonban ez után sem adta könnyen magát. 2007-ben 70 méter új részt találtunk. Az új részek végén hatalmas kalcitlemez tömbökből álló omladék jelentette a végpontot, amin azóta sem sikerült keresztül jutni. Ebben a szakaszban hévizes eredetre utaló borsóköveket is találtunk. 2009-ben volt a következő jelentősebb továbbjutás, amikor 150 méter új részt fedeztünk fel. Ekkor találtuk meg a barlang egyik legnagyobb termét a 15 m hosszú és ugyanannyi magas Nagybogár-hasadékot. A következő eddigi legjelentősebb továbbjutás a barlang egyik nagy omladékzónáján áttörve sikerült elérni. 23 métert bontottunk a denevérek nyomait követve, míg végül szálkőjáratba értünk. 150 méter cseppkövekben gazdag járatot tártunk fel, majd újabb, bontás következett. Itt is a denevérek útmutatása segített, mint valami vezérfonal vezetett be minket a barlang legnagyobb termébe a Rémkőháti-terembe. Itt több száz méter szabad járatot tudtunk bejárni, miközben egyre mélyebbre jutottunk. Sajnos ezek a részek már képződményekben szegények és rendkívül agyagosak. A barlang mélysége csaknem 130 méter lett, míg hossza meghaladta az 1100 métert.